Az élet nagy kérdései - 1. kérdés

Forrás: canstockphotohu

Mi az élet célja? Miért élünk? - Teszed fel vagy tetted fel a kérdést magadnak tinikorodban biztos, amikor az utad kerested...

Erre a válaszra gondoltál már: " Azért, hogy megtanuljunk élni."

Kedves Olvasóim bizonyára bizonyára sokan hiszitek, hogy éltek. Pedig, ha tudnátok, mi az élet lényege, tudnátok azt is, hogy egyáltalán nem éltek.

Dolgozni járni, számlákat befizetni, szétszakadni a szerepek között, állandó megfelelési kényszerben , stresszben élni nem élet. Ez mind mind csak lecke, leckék sorozata ahhoz, amit megtanulva rájövünk a titokra.

Mi a titok?

Mindenkinek más.

Nekem az a titkom, hogy mindenben a jót keresem, és így azt is látom:)

Nyitott vagyok az új felé és rugalmas, ami a szabályokat illeti.

Szeretem az embereket, a történeteiket, mert sokat tanulhatok tőlük.

És ők szeretik, ha meghallgatom őket... És sokat mosolygok!

Tartom a lelket a szomorú, elkeseredett emberekben, mivel lelkesítő vagyok számukra az örökös optimizmusommal és derűlátásommal.

Ha téged sem hallgat meg senki, vagy meghallgatnak, de  utána bölcsebbnél bölcsebb tanácsokkal látnak el kéretlenül, akkor nálam, az én képzeletbeli öblös fotelemben, egy illatozó krémes csokoládé vagy forró tea mellett szívesen meghallgatlak.

Írjál nekem a gillrita9@gmail.com címemre bátran bármiről, és én meghallgatlak és megígérem kéretlen tanácsokkal sem zaklatlak.:)

De ha csak szimplán feltöltődni jársz hozzám, blogom szösszeneteit olvasva, kérlek iratkozz fel hírlevelemre, melyben minden friss bejegyzésemről értesíteni foglak.KÖSZÖNÖM

Kirekesztettnek érzed magad?

forrás: 4dimenzio.kepeslap.com

Kora gyermekkorunktól kezdve találkozhatunk azzal a helyzettel, hogy egy közösség, amelynek tagjai vagyunk, nem fogad el. Kirekesztenek. Ennek ezernyi oka van, és mindegyikben az a közös, hogy vélt és nem valós korlátokat állít közénk és a közösség többi tagjai közé.

Figyelj:

Az osztályban nem barátkoznak veled, mert strébernek tartanak? Az ő szemüvegük torzít! Te látod jól a helyzetet. A helyzet pedig az, hogy tanulni kell, hogy elérj valamit. A céljaidat, az álmaidat. Lehet, hogy a többiek ezzel nincsenek tisztában, nem érzik ennek súlyát. De céljaik nekik is vannak. Csak későn fognak rádöbbenni, hogy ezzel a hozzáállással nem jutnak közelebb hozzá egy tapodtat sem:)

A munkahelyen távolságtartóan viselkednek veled? Nem ismernek, első látásra beskatulyáztak, vagy a pozíciód végett félnek tőled.

Sok előítélet, és első látásra megfogant gondolat alapján ítélnek meg bennünket az emberek. 

Ezt azonban kiprovokáljuk. Mivel?

A testbeszédünkkel, a mimikánkkal, az öltözködésünkkel, a beszédstílusunkkal, a kiegészítőinkkel ( karkötő, hosszú műköröm, mű szempilla) , ápolatlanság, slampos megjelenés, testszag. És sorolhatnám még...

Ez a nyitja tehát az előítéleteknek is. 

Azaz, ha valamit el akarsz hitetni magadról, úgy kell megjelenned, beszélned, kommunikálnod.

Ha az vagy, akinek mutatod magad, és olyan társaságot keresel, ahol ezt elfogadják sőt értékelik, akkor a jó társaságban sosem leszel magányos. Kitaszított.

Előfordul azonban, hogy nem választhatod meg a helyet, ahol talán éveket is el kell töltened. Ekkor kell elővenni az emberi túlélőkészlet alapelemét: az alkalmazkodást!

Egy picit alkalmazkodsz addig, amíg ott vagy, majd hazaérve lehetsz újra önmagad száz százalékosan! 

Ha ügyes vagy, finoman be tudsz csempészni egy keveset a saját egyéniségedből, és talán még tetszeni is fog a társaságnak. Mindenesetre egy színes és érdekes folt leszel a közegben:) Még az is megeshet, hogy hozzád akarnak majd hasonlítani néhányan. 

Kirekesztettnek lenni magányos és fájdalmas dolog. Ha ez az állapot minden finom kísérlet ellenére fennáll, akkor csak egy megoldás van: Keresni egy olyan közeget, ahol nem olyan nagy az ellenállás a személyed ellen! 

Ha tetszett,amit olvastál, iratkozz fel  hírlevelünkre, és minden új témáról értesülni fogsz:) Köszönöm

Hála, mint " fizetőeszköz"

forrás: demotivalo.com

Hálát érzek, mikor szüleimre gondolok. Hálás vagyok nekik, mert felneveltek, mert embert neveltek belőlem. Embert, aki rendelkezik annyi értelemmel és empátiával, hogy az emberek közötti együttélés szabályait betartva, rendezett kapcsolatokra törekszik, barátokkal rendelkezik, nyitott, tanul, fejlődni képes. És mindig van egy új cél az életében, amit el szeretne érni. Optimista, emberszerető magatartásom kedves embereket vonz felém. 

Azonban a " hála", mint érzés a legtöbb ember szívében bennreked. Nem tudják, vagy nem merik kimondani...

Idegeneknek, alkalmi barátoknak, érdekembereknek könnyebben kimondják, mert "fizetőeszközként "gondolnak rá:

- " Hálás vagyok neked, hogy elintézted nekem ezt. Igazán leköteleztél." És egy mosoly közepette csendesen ballag mindenki a saját útján tovább. El is felejtve a szituációt.

Mi lenne, ha pár év múlva megcsörrenve a telefon ezt hallanád?

- " Emlékszel még kedves barátom, akkor mit tettem érted? Azt mondtad, leköteleztelek. Így élnék a lehetőséggel, és most én kérnék tőled valamit. Holnap meglátogatlak, és elmondom, miben tudnál segíteni nekem."

Nem is emlékeznél a személyre, az arcára, arra meg pláne nem, hogy mit is tett érted.

Miért?

Mert csak akkor, arra az időre vetted fel vele a kapcsolatot, és ápoltad a " barátságot", amíg meg nem oldódott a problémád. A későbbiek folyamán elkopott a " barátság."

Más barátaid lettek, más kapcsolatokra volt szükséged ahhoz, hogy életed a megfelelő irányba tereld.

Akkor és ott valóban hálás voltál a barátodnak, de megfeledkeztél róla, hogy neked még van egy tartozásod...

 És ez nem csak az érdekemberekre jellemző. Ezt a hibát akárki képes elkövetni, akármilyen jó szándék vezérli is. Még a legjobb emberek is! Mert az élet elsodor, és észre sem veszed, már eltűntek a barátaid.

Te vezetsz listát azokról, akiknek hálás vagy? Akik felé tartozol? 

Ki mered mondani a számodra fontos embereknek, hogy hálás vagy nekik? 

Tedd meg, mielőtt túl késő lesz!

Ha tetszett, amit olvastál, itt feliratkozhatsz hírleveleinkre. KÖSZÖNÖM

Hát így élünk...

forrás: alkoholista.blog.hu

" Lehet, hogy a politikában ellenfelek vagyunk, de az üzletben egy cél vezérel bennünket."

Hallottam egy filmben és azon tűnődtem, vajon mi, hétköznapi emberek miért nem így élünk.

Marjuk egymást politikai nézetei miatt. Pedig egy párt mellé állni és együtt lenni vele, olyan mintha egy focicsapatnak a szurkolótáborában lennénk. Ha a kedvenc csapatunk jól játszik, örülünk. Ha hosszabb távon is rosszul szerepel, akkor is kitartunk mellette. Elvégre szimpatizánsok, drukkerek, rajongók vagyunk. Kutya kötelességünk a csapattal sírni és örülni. Nem pedig elfordulni tőlük, ha rosszul játszanak. Elvi kérdés. 

De egy közös legalább van a kedvenc csapatunkban és az ellenséges csapatban: Mégpedig az, hogy profik lévén profiknak járó gázsit kapnak. Azaz anyagilag egy húron perdülnek, egy érdekük van. A profik között maradni és minden vele járó juttatást kiélvezni. A cél tehát ez. Mindegyik csapat részéről.

Ha a sportban és a politikában eszerint élnek. Nekünk is sikerül!

Mi lenne, ha magunkra, az egyénre, a kreatív, okos, életrevaló, különleges személyiségünkre koncentrálnánk? És így, megismerve a saját erőnkben rejlő lehetőségeket, nem várnánk már egy külső tényezőre sem, ami " majd biztos jobbá teszi életünket." 

MERT MI TESSZÜK JOBBÁ AZT. 

Hiszen felismerve egyéni képességeinket, rájövünk, hogy mi is képesek vagyunk rá.

• Nem várunk a főnökünkre, hogy béremelést ad.

• Nem várunk a politikusokra, hogy végre a kisember is eszébe jut, és tesz is érte valamit.

• Nem várnánk a befolyásos barátainkra, hátha bevesznek egy jó üzletbe.

• Nem várnánk a szerencsére, hogy milliókat nyerjünk...

Nem várunk senkire! Cselekszünk! Felismerjük önmagunk és megmutatjuk a világnak, mit tudunk.

• Tudunk alkotni.

• Tudunk tervezni, dolgozni, célokat elérni.

• Tudunk másoktól és a körülményeinktől függetlenül eredményeket elérni.

• Tudunk változtatni a rossz körülményeken, javítani az élethelyzeten, amiben mindennapjainkat töltjük.

• Tudunk változni és változtatni 

• Tanulni

• Kihívásokkal szembenézni

DE AKARUNK?

A kérdés csak az, ha képes vagy rá: Akarod -e, hogy jobb legyen önerőből, saját kútfőből és szívből?

Higgy magadban és mérd fel, mire vagy képes!

MEG TUDOD CSINÁLNI. HA AKAROD...

Ha nem hiszel magadban, de valahol érzed,  rengeteg minden lakozik benned, aminek hasznát tudnád venni egy új élet megteremtéséhez, segítséget itt kaphatsz: gillrita9@gmail.com

Ha tetszett, amit olvastál, kérlek iratkozz fel hírleveleinkre.Így minden friss témáról értesülhetsz:)  Köszönöm

Egy rossz példa hatása életedre

forrás:www.demotivalo.com

Anyuka siet kislányával a járdán. Boltba készülnek, ami az út túloldalán van. A gyalogosátkelő ( zebra) pedig tőlük 20 méterre. Anyuka a gyerekkel elindul az úton át, a szemközti boltba a zebrától 20 méterrel. Nem a zebrán! És közben ezt mondja:

- " Ide figyelj kicsim, ez az, amit nem szabad csinálni. Csak a zebrán szabad átmenni.Mert ha a rendőrbácsi meglát, megbüntet.

- " Akkor mi most miért megyünk itt át?" - kérdi a gyerek.

- " Mert sietünk." Hangzik az egyszerű válasz.

Mit tanult ebből vajon a gyermek?

Hát ezt:

• Vannak szabályok, de át lehet hágni őket. Vagyis nem kell betartani őket. A felnőttek sem csinálják. Mi miért tennénk?

• Ha áthágjuk a szabályokat, mindig van rá magyarázat.

Az egész élete erről fog szólni. Csak akkor tart be szabályokat, ha figyelik, vagy elég nagy a lebukás veszélye.


Gyermeked mindig tanul valamit tőled. Életed minden percében példát mutatsz neki. Csak néha elfelejted ezt...

Eljön az idő...

forrás: www.demotivalo.com

Minden ember életében eljön az idő, amikor számot kell vetnie életével. Megáll egy pillanatra, kiszáll a mókuskerékből néhány pillanatra vagy akár pár órára, és körülnéz.

- Mit lát?

Az életének folyását, az idő múlását...

Ráeszmél, hogy véges ideje van, amit most felmér, és tudja: Nem használta ki jól az időt. Ő nem ezt az életet akarta élni. Ez egy teljesen más élet, mintha más ember bőrében élne. Miden porcikája tiltakozik ez ellen, amit most Ő elkövet élet címszó alatt.

Rádöbben, hogy irányt kell változtatni, ahhoz, hogy ne folyjon  el az élete, mint az olvadt hó, anélkül, hogy megpróbálta volna élvezni azt.

Hiszen eddig csak sodródott. Hagyta, hogy a környezete határozza meg az  Ő életét.

MIÉRT?

Mert nem tudta mit akar? Mert gyenge volt akaratát érvényesíteni?

Ha megállsz egy percre, és kívülről szemléled életed, Te is megtalálod a válaszokat. Csak arra figyelj, hogy jó kérdést tegyél fel!

Te is vagy olyan ember, mint az, aki képes boldog életet élni. Te miért nem teszed ezt?

Holnap is úgy akarsz felébredni, hogy nincs miért élned? Nincs életcélod? Nem vagy elégedett magaddal?

Ha olyan életre vágysz, ahol minden pillanatot meg tudsz élni, örömmel akarsz visszatekinteni a műre, amit életednek hívsz, akkor szakíts időt kérlek a kérdésekre, amik megválaszolásával tartalmasabb életet, minőségi éveket, gyönyörű pillanatokat élhetsz meg.

Ha elégedett vagy magaddal, az életeddel, akkor írd meg a gillrita9@gmail.com címemre, hogy lettél az? Mit kellett tenned ezért? Adjunk pozitív példát és segítő, gondolatébresztő kérdéseket azoknak az embereknek, akik még keresik magukat, a helyes utat, a boldogulást.


Életvidám Holnapot!

" Miért vagyok én ilyen hülye?"

forrás: www.demotivalo.com

Központi kérdéshez értünk a mai nap. Ha magaddal elégedetlen vagy. Tele vagy sérelmekkel, szomorúsággal, mindennapjaidat az öröm halovány jele nélkül éled, előbb - utóbb felsóhajtva elhagyja ajkad a következő kérdés:

- " Miért vagyok én ilyen hülye?"

Nos, a fogalmazás pontatlan, mondhatni pongyola. Ha mélyebbre ásnál, elmerülnél emlékeid ködében, amit tudatosan zavarosan és füst szerűen tárolsz agyadban, akkor megvilágosodva így kiáltanál fel:

Nem! Nem jó kérdést tettem fel!

A probléma sokrétű, amivel, ha szembenézel, sírni fogsz és rosszul fog esni az érzés, amit előhívsz lelkedből, de megkönnyebbülsz és látni fogod újra a napot. Mert most, ne tagadd, nem látod. Látsz valamit, amit mások napnak hívnak, de neked csak egy égitest, ami azt hivatott jelezni, hogy nappal van...

Nappal, azaz az ébredés ideje! Nem úgy, ahogy Te gondolsz rá: "Már megint fel kell kelni, bemenni dolgozni egy olyan helyre, amit utálsz. Semmi megbecsülés, kedvesség, tisztelet. Letudni a napi robotot, aztán otthon vár az üres ház. Házimunka, rendrakás mosás, vasalás, bevásárlás, vacsora készítés..."

• És hol vagy Te? Hol a lelked? Kiégett? Megkopott? 

• Ne gondold! Csak arra vár, hogy újra felfedezd...

Felfedezd az örömöt, amit az élet rejt számodra. És ezt csak akkor tudod meglátni újra, ha kinyílsz. 

Hány barátod van? Olyan ember, akivel bármikor le lehet ülni, hogy kiöntsd a lelked. Akinek el mered mondani bánatod. Akivel érdemes megosztani örömöd:)

Aki magára marad, annak nincs tükre, aki a szemébe mondaná:

-  " Öreg, Te nagyon lepukkant vagy. Mi történt veled?" - És látod, ha valaki megmutatja mit lát belőled, érdeklődik is felőled. Nem udvariasságból, hanem szeretetből. 

Szeret Téged valaki?

És most figyelj: Ha egy nevet sem tudtál mondani, aki nem vérrokonod, csak lelki társad, ismerőd, barátod, akkor se keseredj el! Mert akkor is van megoldás, csak egyedül kell elindulnod az úton. És hidd el, amikor már jobban vagy, megfejtetted lelki háborúid mozgatórugóit, akkor sugározni fog rólad az élni akarás, az életöröm, amivel rengeteg követőt szerzel. Embereket, akik téged akarnak utánozni, mert látták milyen voltál, és azt is látják, mivé lettél. Egy megkeseredett, életét semmibe vevő félholtból újra egy életvidám, sugárzó ember lettél. 

Emlékszel, gyerekként mennyi csodát, színt és örömöt láttál egy természeti jelenségben is? 

Benned ezerszer több csoda, szín és lehetőség lakozik. De Te eltemetted. Ébredj, és tedd fel a helyes kérdést:

- " Mi vezetett el idáig? Miért váltam ilyenné? Mi nyomja a lelkem? "

Ha egyedül nem megy, szívesen fogom a kezed egy általam szerkesztett személyre szóló naplóval, aminek segítségével végiggondolhatod életed, és megfejtheted a rejtélyt.

Amennyiben elszántad magad, kérlek töltsd ki érdeklődő kérdőívemet. 

A kérdőív az idősebb olvasóim tiszteletére magázódó formában íródott.

Ébredők diadala

forrás: demotivalo.com

Most, amikor a biztos parttól ellépve, emberek ezrei érzik létük bizonytalanságát egyre nyomasztóbb lélekölő tehernek. A másik partra még el sem indultak, mert hiszik, hogy valaki még visszasegíti őket a partra, ahonnan a hullámok elsodorták őket. Most kell fejünket fölemelve, a távolba kémlelni, és meglátni azt a másik biztos pontot, ahova jutni szeretnénk.

Egy rendszer országunkban több, mint húsz éve tovatűnt, és még mindig vannak emberek, akik hisznek benne, hogy eljön az idő, mikor minden ugyanolyan lesz. Visszaáll az a látszólagos stabilitás, amit akkor a magyar embernek vetítettek. Igen, vetítettek. Mert azt láttatták, amit láttatni akartak, és elhitették generációkkal, hogy biztos létük örök.

• Biztos volt a munkahely, ami kiszámíthatóvá és stabillá tette a családok életét.

• Biztos volt a nyugdíj, amit életünk ledolgozásával megérdemeltünk.

• Biztos volt az is, hogy ez az egész egyszer véget ér. Mert adni abból, ami nincs hosszútávon rengeteg adóssághoz vezet.

Most már tudjuk, hogy a régi, kényelmes életvitel, munkamorál, a gondolkodás, kreativitás nélküli " robot- lét" ,-  amikor a nagy tervek, másnak a nagy terveinek megvalósítói voltunk- nem egy egészséges lét. Elbutít.

Kiöli az alkotás, a kreativitás, az önmegvalósítás, a kiteljesedés minden vágyát és csíráját belőlünk.

Egyre nagyobb igény van az önbizalom építésére, az önmegvalósításra. Szárnyal fiataljaink fantáziája, kreatívak és merészek. Ez az alapja a fejlődésnek, ami nem csak egyéni fejlődést, hanem társadalmi szintű fejlődést hoz magával.

És van a másik véglet, akik nem elég bátrak megmutatni magukat. Nincs elég hitük magukban, vagy szüleiktől tanulva azok értékrendje szerint várják, hogy valaki csináljon már valamit, így ők is beállhatnak majd a sorba. Csak nehogy meglássák őket.Nehogy tenni keljen valami fontosat. Nehogy vállalni kelljen a felelősséget valamiért. Elvégre az a nagyok dolga. Azért kapják a fizetésüket, azért vannak olyan pozícióban, ahol vannak.

• Miért? Te nem lehetnél ott? 

• Te talán nem vagy képes arra, amire bárki más?

• Miért lennél kisebb rendű? 

• Miért lennél értéktelenebb?

Igen, nehéz felnőni a feladathoz. Nehéz felelősséget vállalni saját életünkért, döntéseinkért. De ez az egyetlen útja annak, hogy egyéni és társadalmi szinten egy minőségibb életet legyünk képesek élni.

Ha úgy érzed, hogy Te is vagy olyan értékes, mint honatyáink, vagy mint bármelyik milliomos vállalkozó, akkor kérlek osszad meg ezt a bejegyzést és add tovább: "Hidd és lásd, mivé akarsz válni. Az leszel!"

Ébredj föl "Csipkerózsika -  álmodból", mert örökké aludni fogsz, várva a csodára, a megváltásra, amit senki sem hozhat el neked, csak Te magad!

Felnőttél?

forrás: www.demotivalo.com

Amikor azt mondod elmúltál 18 éves, azt hiszed felnőtt vagy. A magyar törvények szerint igen.De az élet törvényei szerint nem. Az életben nem korhoz kötött felnőttnek lenni. Hanem feladathoz. Biztos hallottad már a kifejezést: 

" Fel kell nőnöd a feladathoz."

Aki tíz évesen félárva lesz, és anyagi helyzetéből kifolyólag dolgoznia kell iskola mellett, hogy segítsen megmaradt szülőjének fenntartani magukat az már felnőtt, bár kora gyermeknek mutatja. 

Aki gyerekkorában leküzdött egy halálos kórt, erős és kitartó jellemmel, fájdalmak közepette, az már felnőtt ezen a téren. A fájdalom elviselésének és remény megtartásának mestere. Persze attól még pénzt kezelni, felelősséget vállalni, keményen dolgozni meg kell tanulnia. Azon a téren még nem nőtt fel. 

A mai napig hiszik emberek ezrei, hogy felnőttek. 

Pedig felnőni annyi, mint felelősséget vállalni tetteinkért, keményen küzdeni céljainkért és hinni abba, hogy nincs lehetetlen, csak meg kell találni a megfelelő nézőpontot, a megoldást a felvetődött  problémákra, és átadni a tudást a fiatalabb, éretlenebb, tapasztalatlanabb nemzedéknek.

Te felnőttél már az élethez?

Az érzelmek és mi. Nehéz dió!

forrás:www.demotivalo.com

 Érzelmeket kifejezni azt hinnénk természetes és mindennapi dolog, ami magától jön. Olyan mint levegőt venni. De nem. Ezt is tanuljuk. Már gyerekkorunkban belénk nevelik:

"-  Ne sírj! Nem fáj az olyan nagyon."

" - Ne szomorkodj, majd lesz másik autód, ha ez elveszett."

" - Ne vigyorogj, mint a tejbetök, mert ez egyáltalán nem vicces. Inkább gondold át a szobádban, mi tettél."

"- Mosolyogj, ne durcizz, csúnya vagy így."

Érzelmileg felfogni, amit a másik érerez, sugároz, ahogy érzi magát a bőrében, ahogy esik neki egy - egy szavunk, kemény tanulás eredménye. 


Érzelmi intelligenciánk meghatározóbb életünk során, mint azt gondolnánk. 

Értelmi képességeink, IQ- ban mért eredményeink, a tanévek során szerzett érdemjegyeink mind mind eltörpülnek az mellett, hogy mennyire vagyunk képesek fogni a jelet, amit a másik ember " szíve" ad nekünk, és mennyire vagyunk képesek mi magunk érzéseink kifejezésére.

Ezt mind gyerekkorban sajátítottuk el különböző hatások által vagy a fentiekhez hasonló direkt "instrukciók" eredményeképp'.

A köztudatban úgy él, hogy a férfiak nehezebben mondják el, mit éreznek. Nehezen nyílnak meg szavakban és gesztusokban egyaránt. Ez azonban a nőket is éppúgy jellemezheti, amennyiben úgy nevelték őket, hogy palástolják el érzéseiket, mert az a gyengeség jele. Ha mindenki látja őket szomorkodni, szenvedni, akkor élő céltáblává változnak a környezetük számára.

A fiúkat úgy tanítják, hogy gyenge, aki sír. A lányokkal kicsit elnézőbb a társadalom.

És eljutunk oda, hogy mi magunk sem tudjuk, valójában mit érzünk, mert olyan sokáig és olyan mélyen rejtegettük érzelmeinket, hogy mi sem tudjuk már mi a valódi érzelmi " álláspontunk" egy egy megélt szituáció során.

Én személy szerint a negatív érzelmeket kizárom. Az elmémben tudatosan "zárolom" a megtörtént negatív eseményt, nem gondolok rá. És amikor még nagyon friss az élmény egy csomó pozitív és reális érvet állítok fel, miért is kell ezt az eseményt kevésbé feketének látni. 
Csakhogy, ez addig működik, amíg valami hirtelen érzelmileg mélyen pofon nem vág. Egy kép, egy történet, egy hangfoszlány képében. Akkor aztán minden hideg, kemény, érzelemmentesen semleges védőfalam összeomlik, és pár perc érzelmi vihar veszi kezdetét. 

Érezni tudunk és érzelmeket befogadni is. De őszintének lenni és őszinte érzéseket közvetíteni hatalmas bátorság kell. És rengeteg erő a gúnyolódókkal, a cinizmussal szemben. 

A lélek nagysága az érzelmek tisztaságában mutatkozik  meg. Szerintem.

Te mersz érezni és megmutatni a lelked?

Merre menjek?

forrás: www.demotivalo.com

Előtted az élet, előtted az út, amin haladva eljuthatsz bárhova.

És itt a gond: Te se tudod merre tartasz, mi a célod. Csak mész, sodor az ár, befolyásolnak barátok, televízió, internet, információtenger.




Sokan bevallják, hogy nem tudják mit akarnak az élettől. Néhány fiataltól pedig ár hallottam, hogy konkrétan semmit sem akar. Csak élni a nagyvilágba. Semmit sem tenni. Lenni, enni, aludni, netezni, bulizni. Erről szól számukra a következő 50 év.

Pedig egy konkrét cél megfogalmazása is hatalmas feladat és felelősség. Benne van a bukás veszélye. A sikertelenség lehetősége. És éppen ez az, amit a most fiatalként élő korosztályból sokan  nem mernek felvállalni. Felelősséget vállalni bármiért legtöbbjük számára idegen.

Te mersz felelősséget vállalni? Tudod merre tartasz? Mit akarsz az élettől?

ÉLETÚT, "minőségbiztosítás" az életben

forrás: indafoto.hu

Ha majd vissza kell tekinteni életutadra, vajon mire fogsz emlékezni? Büszke leszel magadra? Sajnálni fogod, hogy ezer dolgot nem tettél meg, amit szíved sugallt? Örülni fogsz, hogy amit teremtettél tovább él, lényeddel el nem vész?

Emlékezni és megbánni kevés ember mer és tud, amíg élete a megszokott mederben halad. Azonban, ha az  egészségi állapotában olyan rosszabbodás következik be, mely' nem biztos, hogy helyrehozható, akkor van ideje és mersze, sőt igénye az érző szívnek, fényét vesztett léleknek újra gondolni életét.

Akkor világosodik meg, döbben rá, hogy a sok munka, stressz, rohanás közepette nem volt ideje élni. 

Életutad nem csak egy történet, hanem a saját tananyagod is egyben. Amit vagy sikeresen magadévá tettél vagy hiányérzettel távozol ebből a világból.

"Mindenkinek megvan a maga keresztje". Szokták mondani. Pedig ha nem keresztnek, tehernek élik meg saját dolgukat, ami végigkíséri őket életükön, hanem feladatnak, amit meg kell oldani, amiből tanulni lehet valamit, akkor könnyebben és megkockáztatom boldogabban élhetik szomorúnak, keservesnek tartott életüket.

Minden betegség megtanítja elszenvedőjét arra, hogy amit addig tett, gondolt nem a helyes látásmód volt.

Ha stressztől agyvérzést vagy infarktust kapsz, biztos lehetsz benne, hogy lassítanod kell!

Életed bármilyen jó és harmonikus legyen is, bármikor véget érhet. Erre senki sem szeret gondolni, így arra sem, hogy úgy éljen, hogy minőségi és tartalmas élete legyen, bármikor is kell eltávozni ebből a világból.

Figyelsz a minőségre, ha bort választasz, ha ételt készítesz, ha ruhát vásárolsz vagy ha hosszútávon használni kívánt bútordarabot választasz. Saját életed minősége pedig hidegen hagy. És ez nem pénz kérdés!

Minőségbiztosítás az életben:

• Élj úgy, hogy mindig legyen okod mosolyogni!

• Naponta legalább egyszer tegyél jót, segíts másnak!

• Figyelj arra mit eszel és mennyit!

• Mozogj!

• Légy több csoport tagja, mert valahova tartozni mindig jó.

• Légy nyitott és rugalmas!

• Problémamegoldáson járjon az eszed és ne bűnbak keresésen!

Életvidám Holnapot!

Ha életutad egy egyéniségedre szabott naplóban szeretnéd  megörökíteni, kérlek töltsd ki ezt a kérdőívet:

Életed láncszemei igazi nyakékként ragyoghatnak

Blogom egyik célja, hogy kellő élettapasztalattal bíró, bölcsességet átadni tudó embereket meggyőzzön arról, hogy az ő tudásuk kincs a jövő generációi számára, és mindezt örökítsék meg egy olyan naplóban, ami a családi fényképalbumok mellett történetekkel  meséli el egy emberöltő igazságait. Biztos ismert tény, de igaz, és elgondolkodtató:

  

Az ember kétszer hal meg. Egyszer amikor elmúlik belőle az élet, és amikor már senki sem beszél róla.



Néhány törzsnél még ma is tisztelik a bölcsek tanácsát. A közösség öregjeinek élettapasztalata, tudása  felbecsülhetetlen érték. Ma az időseket nemhogy nem tisztelik, de a társadalom " haszontalan" rétegének tartják. Rengeteg munka, szervezés, és pénz egy egyszerű idős otthont fenntartani. Sokan vannak és még többen lesznek, mert öregedő társadalom vagyunk.

 

Hol marad a tisztelet? A szeretet? A megbecsülés?

 

Elveszett...De visszaszerezhető, ha leírják amit megéltek és ahogy megélték azt. A történetek, amik valakinek az édesapjáról, valakinek a nagyapjáról vagy nagyanyjáról szólnak sokkal értékesebbek, mint bármelyik esti mese, amit lefekvés előtt az unokának mesélnek.

 

Miért?

 

Mert igaz és érző lényekről, családtagokról mesélnek és az ő érzéseikről. Ebből tanul leginkább a gyermeki lélek. Mert a kötődés a szeretett nagymamihoz, nagypapihoz felértékeli a történeteket.  

Felnőnek gyermekeink úgy, hogy nem is ismernek bennünket. Nem mesélünk nekik magunkról, nincs rá idő. Dolgozni kell, fáradtak vagyunk...

Vagy lehet, hogy mesélünk, de elfelejtődnek a szép történetek, a nehéz idők történetei, amikkel fiúnkat, lányunkat becsületre, önbecsülésre tanítjuk.

De mindezt megírhatnánk " Életem története" vagy " Én életem" című, névre szóló, borítóján saját fényképpel ellátott naplóban.

 

Ne egy hagyományos naplót képzeljünk el!

 

Ebben van tartalomjegyzék és fejezetcímek az életünkből.

 

Tetszik az ötlet? Ha a válasz: igen, akkor kérlek töltsd ki az alábbi érdeklődő kérdőívet, és felveszem veled a kapcsolatot.

Új év, új szokások!

Ma milyen jó dolgot tettél?

Na ne nagy dolgokra gondolj! Csak apróságokra. Például bevitted a párodnak a kávét az ágyba, a gyermekednek a kedvenc reggelijét készítetted, munkatársad új frizuráját ( ami a szilveszterről még megmaradt) megdicsérted. Feldobtad ma már valaki napját akár csak egy mosollyal is?

Nemrég olvastam, hogy Magyarország lakossága az egyik legszomorúbb nép a földön.

Egy pozitív jelet is használó szeszes italt gyártó cég az általa gyártott ital fogyasztását összeköti a világ szebb színben látásának képességével.
Szóval, ha szépnek és jónak akarod látni magad körül a világot, hát idd az ő terméküket:)

De van más megoldás is! 

Úgy tapasztalom divatba akarják hozni mesterségesen generálva a boldogságot. Egyre több reklám szól arról, hogy pozitívan lásd a jövőd. Politikailag is alátámasszák ezt a médiában. Talán a közeledő választások miatt próbálják meg belénk beszélni, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Lássuk meg végre, milyen jó is nekünk!

Ez mind szép és dicséretre méltó törekvés lenne, ha a maga tiszta szellemében zajlana. Segítségképp'. Nem pedig propaganda célú reklámok formájában.

Persze lehet, hogy ezt csak én érzem így...

Volt idő, amikor még minden bú és bánat ellenére nagyanyáink, dédanyáink őszinte hittel és szeretettel, békés, boldog családi fészek melegét őrizték. Ők voltak a családok pillérei, a boldogság forrásai. A férjeknek szerető, kedves felesége, a gyermekeknek érző szívű, gyengéd édesanyja. Akkor a háború és éhezés, nélkülözés, megszállás ellenére is meg tudták őrizni a boldogság képességét. Tudtak boldogok lenni nincstelenül is, mert ők még emlékeztek a boldogság lényegére. A szívből jövő mosolyra, a hitre gyermekeinkbe, a szeretetre, mely összekötött nemzedékeket. Elégedettek voltak, mert a lelkük elég gazdag volt. 

Ma kevesen mondhatják el magukról, hogy ezzel a képességgel rendelkeznek. A lelkünk pedig üres. Ha tele lenne, nem kellene az a rengetek pótcselekvés, amivel keressük a boldogságot. 

Mire gondolok? 

- Vásárlás éjjel -nappal. Mindig az új, a legjobb, a legnagyobb tárgyak megszerzésének igénye.
- Küzdelem, rivalizálás. Nem csak a munkahelyen, otthon is.
- Rosszmájú megjegyzések, rosszindulatú gonoszkodások, szurkálódás, cinizmus

- És tengernyi gyarló tett, ami mind azért van, mert a saját lelki békénk sehol sincs

Legyen az idei első jó szokásod: Minden nap egy kellemes percet szerezni valakinek. Egy perc a huszonnégy órádból, amit nem magadra fordítanál...

Életvidám Holnapot!

Ha szívesen leírnád életed momentumait egy egyedi naplóban, töltsd ki kérlek:

- Idősebb olvasóim tiszteletére használom a magázódó formát- 

 

Komolyan akarod a boldogabb idei évet, vagy csak megszokásból kívánjátok egymásnak és magatoknak a jobb napokat?

Boldog Új Évet ! Hangzik el a mai nap több ezer vagy több millió embertől. Kívánjuk egymásnak, hitből, meggyőződésből, vagy szokásból? De mit jelent a boldogság? Minden embernek mást és mást! A hajléktalannak meleg ételt és fedelet. A szegénynek a mindennapi betevőt. Az átlagembernek a jobb életminőséget. Amit érdekesmód mindig a pénz mennyiségének növekedéséhez köt. A betegnek könnyebb napokat. A gazdagnak még több pénzt vagy hatalmat. Az új évi fogadalom ma már kiment a divatból. Nem tesznek fogadalmakat sokan, mert úgy gondolják, úgysem elég erősek ahhoz hogy megtartsák őket. Ennyire nem bízunk magunkban? Ennyire nem fontos a saját boldogságunk? Másnak könnyebb boldog új évet kívánni. Bajlódjon más a saját fogadalmaival... Mert attól nem lesz boldogabb ez az év, ha csak kiejtjük a szánkon, elhangzik, vagy más kívánja nekünk a boldogabb napokat. Magunknak kell tenni értük