Az élet (ed) értéke

Életünkben mindennek értéke van. Mértékegység a sok pénz. Ha babád születik, az orvosnak adsz némi pénzt a kedvességéért, az odafigyeléséért.
Egy kiló kenyér 360 ft, egy uncia arany 3600 ft...
Ha meghalsz, eltemetnek, és azért is fizetsz.Ha előrelátó vagy, előre elkészítteted a sírhelyed, amennyiben ilyen igényeid lennének. Ennyivel kevesebb költség hárul szeretteidre.
Mindennek ára és értéke van. Csak arra nem gondolunk, hogy rosszul vannak beárazva a dolgok, az áruk. A szeretet értéke olyan alacsony, hogy akár az utolsó darab cimke is szerepelhetne rajta.
A hála mint " áru" szinte el is tűnt a polcokról. A gerincesség, őszinteség folyamatos akció alatt vannak .   Ettől ember az ember. Tud szeretni, őszintén érezni, becsülettel küzd ha kell, és nem felejt el megköszönni és értékelni apróságokat...
Anyai nagyanyám megtanított alázattal elfogadni, szeretni, tisztelni, gondoskodni másokról. Apai nagyanyám megtanított beosztással élni, nagyapám háborús történeteiből pedig a kitartást, a küzdelmet tapasztalhattam meg, annak árát és eredményeit...
Szüleim pedig végtelen szeretetükkel, odaadó gondoskodásukkal, biztosították nekem azt a felejthetetlen és élményekkel teli gyerekkort, amit én is szeretnék majd saját gyermekemnek megadni.

De én mit tanítok majd neki? Ha azoknak a dolgoknak már nem lesz értéke, amik engem azzá tettek, aki vagyok. Teljesítményorientált világunkban nem sokra megy a hálával, szeretettel, becsülettel, őszinteséggel. Egyedül a küzdelem, a kitartás lesz erénye, de az előbb felsoroltak által közrefogva, az sem lesz eredményes.

Tehát vagy visszaállítjuk, mi emberek a világ rendjét, az értékek mibenlétét, vagy nem lesz mit átadnunk a gyermekeinknek, csak a versengés szellemét.

Ezzel pedig gyermekek millióit kudarcélmények övezte életre ítélünk.
Ebben az életben hogyan lesz boldog bárki is?

Ezt mindenkor tedd meg, amikor rossz passzban vagy!

forrás: azeletigazsagai.net

Mindenkinek van egy álma

Szól dal is róla, beszélgetések tárgya óvodában a kisgyermekek között, iskolában, amikor készítenek fel az életre, pályaválasztás előtt... És gyakran akkor is erről beszélünk, amikor már negyven körül szétnézve magunk körül, rádöbbenünk, hogy bár volt egy álmunk, közel sem olyan életet élünk, ahogy azt akartuk. Nem is azt csináljuk, amit akarunk. Sőt! El is felejtettük már, milyen álmokat dédelgetve indultunk el a nagybetűs ÉLET útján.

Álmodni pedig nemcsak jó érzéssel tölt el, hanem szükséges is. Létszükséglet. Úgy mint a levegő!

Az álomtól, a célodtól lesz édes a savanyú, lesz sima a göröngyös, és könnyebb a nehéz teher.

Gyermekként mertél és tudtál álmodni. Tisztán láttad a jövőd. Felnőtt létedre ezt irigyeid, kudarcaid, szeretteid kiirtották belőled. Pusztán a Te érdekedben, hogy ne érjen csalódás!!!

És elhitted, megélted, magadévá tetted az ő megkesergett világuk gőzét, bűzét...

Ne sajnáld! Ezt is meg kellett tapasztalnod, hogy értsd, tudd, érezd minden porcikádban a HIÁNYT. Ordít a hiány, fáj, mar, széttép a bizonytalanság. 

Hiányzik az az érzés, amit akkor éltél át, amikor még képes voltál meglátni magad álmaidban.

Láttad, érezted a lelkedben, hogy jó neked ott lenni, az lenni, azt tenni, amit teszel.

Emlékszel még milyen volt álmodni? Emlékszel még mit álmodtál?

Merülj el egy forró, habos fürdőben, képzeld, hogy az édesanyád méhében, biztonságban, szeretetben, teljes  harmóniában vagy, és álmodd újra az életed.

Tiszta lappal, nulláról, a strart vonalról indulsz...

Felejtsd el a jelent, lépj ki az időből!

Majd, ha megláttad, megélted újra, átélted minden színes, örömteli pillanatát a képnek, az érzésnek, amit álmodsz, elképzelsz, ragadj meg egy tollat, és vesd papírra gondolataidat, érzéseidet!

Ahogy lassan visszatérsz a jelenbe, megjelennek a kétségek, félelmek, amiket szintén le kell írni ahhoz, hogy módszeresen megküzdj velük.

Akár sikerül, akár nem, ne add fel az álmodat visszanyerni elmédből, mert ha elég mélyre ástad, több időbe telik újra rálelni.

És akkor újra megszületsz !